GYÓGYSZEREK ALKALMAZÁSA AZ IMPLANTOLÓGIÁBAN I.-II.
Dr. Gáspár Lajos–Dr. Gyulai Gaál Szabolcs
Gyógyszerek alkalmazása az implantológiában I.
A gyógyszeralkalmazás és az implantológia alapvonalai
A XXI. század sztomatológiai tevékenységének egyik legdinamikusabban fejlődő területe a fogászati implantológia. A sokféle új lehetőséget magával hozó és a fogászati tevékenység határait soha nem látott mértékben kitágító szakterület új tudományággá nőtte ki magát. Ebben külön kialakultak már azok az egyes résztudományok, melyek a fejlődés eredményeként létrejöttek, és folyamatos kutatásaikkal, az eredmények összegzésével további lendületet adnak a további fejlődésnek. Ezek között fontos szerepet játszik az anyagtan, a felületkezelés, biomechanika, az implantológiai csontsebészet, preprotetikai lágyrészsebészet, csontpótlás, membrántechnika, diagnosztikai módszerek és nem utolsósorban a gyógyszeralkalmazás. Az implantológiai beavatkozások a fogászati tevékenység egyik olyan részét képezik, mely esetén az átlagos mindennapi fogorvosi tevékenységhez képest magasabb igényszintnek kell megfelelni, akár a műszerezettséget, akár a diagnosztikát, akár a betegek általános és helyi előkészítését, akár a szájhigiéniát, akár a protetikai tervezést, a műtéttechnikát, a sterilitást, akár a betegkövetést vagy a gyógyszeralkalmazást tekintjük.
Jelen munkánkkal az implantológiai tevékenységgel kapcsolatos fontosabb gyógyszeralkalmazási kérdésekkel foglalkozunk. A kérdéskör határainak meghúzásakor arra törekedtünk, hogy különböző részletességgel feldolgozzuk, áttekintsük azon ismeretanyagot, mely mind az elméleti, mind a gyakorlati szempontok figyelembevételével hasznos lehet a szakterület művelői és az érdeklődő szakemberek számára. Fontosnak tartjuk az alapismeretek áttekintését, így a gyógyszeralkalmazás egyes alapkérdéseit, a kivizsgált betegre vonatkozó anyagot, az egyes implantátumok, csontpótlásban alkalmazott anyagok, membránok rövid áttekintését. Külön ki kell térni a betegek előkészítésére, ennek lehetőségeire. A továbbiakban kiemelt kérdések az érzéstelenítés, a fájdalomcsillapítás, a gyulladáscsökkentés, az antibiotikus kezelés fontosabb területeinek, gyógyszer-alkalmazási kérdéseinek az áttekintése.
Gyógyszeralkalmazás általában
A fogorvosi szakterületen általában, a nagyobb rizikót jelentő beavatkozásoknál – szájsebészet, implantológia stb. – pedig különösen egyre növekszik a gyógyszeralkalmazás jelentősége. A népesség elöregedésével jelentősen megnőtt az idős, rendszeresen gyógyszert szedő betegek száma, akik a fogorvosi praxisban is megjelennek. Már a fogászati érzéstelenítés vagy egy fog egyszerű eltávolítása is fokozott rizikót jelenthet egyes páciensek számára. A korszerű sztomatológiai eljárásokkal egyre több feladat sikeresen megoldható, és ezek között is nő a gyógyszeres támogatást igénylő kezelések száma. Az utóbbi évek kutatásai rámutattak a parodontalis tasakok kóroki szerepére, és számos általános megbetegedés létrejöttében feltételeznek fogászati okokat. Ezek közül a legismertebbek: az atherosclerosis, a szívinfarktus, az endocarditis és a koraszülés. Az antibiotikum-profilaxis szükségességét írja elő az Amerikai Szívgyógyász Társaság ajánlása számos fogászati beavatkozás előtt. A társadalom és az egészségügyi ellátórendszer átalakulása kapcsán a gyógyszeralkalmazás területén is jelentősen megnőtt a fogorvosok jogi felelőssége. Már nem egy állami egészségügyi intézmény áll szemben az „ingyenes” ellátásban részesülő beteggel, hanem egy magánember egy másik magánemberrel, aki esetenként nemcsak jelentős összeget fizet az ellátásért, de tetemes igénnyel léphet fel a kezeléssel és a gyógyszereléssel kapcsolatos egészségkárosodás esetén. A gyógyszerek legfontosabb szájüregi mellékhatásaival, a gyakorta alkalmazott szereknek a fogászatban alkalmazott gyógyszerekkel fellépő esetleges kölcsönhatásaival, a terhesség kérdéseivel, az életkor szerepével, a rizikóbetegek kérdéseivel külön kell foglalkozunk.
A gyógyszerek természetes vagy szintetikus („idegen”) anyagok, melyek a betegségek diagnosztizálására, megelőzésére és kezelésére szolgálnak. Ahogyan bővülnek a tudományos ismereteink, úgy változik elképzelésünk a gyógyszerek hatásmódjáról és terápiás értékéről. A gyógyszerkincs dinamikusan változik: új készítmények jönnek, és a régiek esetleg véglegesen eltűnnek. Az elmúlt néhány évben jelentős változás történt a gyógyszerpiacon. A törzskönyvezett készítmények száma napról napra növekszik, és a gyógyszerkínálat folyamatosan bővül. A korszerű originális hatóanyagot tartalmazó készítmények mellett jelentősen megnőtt az azonos hatóanyag-tartalmú, de eltérő készítménynéven és áron forgalmazott ún. generikus készítmények száma. A megfelelő gyógyszerkínálat előnye, hogy lehetővé vált a beteg egyéni igényeinek leginkább megfelelő hatóanyagot tartalmazó készítmény kiválasztása egy adott hatástani csoportból (individuális gyógyszerelés), sőt a gyógyszerrendeléskor még a készítmény támogatottsága és ára is szempont lehet. A gyógyszerkészítmények nagy száma a gyakorló orvos számára azonban gondot is okozhat, hiszen az erőfeszítések ellenére csak a gyógyszerkincs töredékét ismeri. További nehézség, hogy a gyógyszergyárak erősödő marketingtevékenysége sok hasznos ismeretet ad, de cserébe a fogorvosnak információdömpinggel kell megküzdenie, sokszor nehezen jut a szakember tárgyilagos információkhoz a készítményekkel kapcsolatban. Ebben a helyzetben jelentősen megnőtt a gyógyszert rendelő orvos felelőssége, hiszen ő dönt a gyógyszeres kezelés szükségességéről. Egyszerre kell lépést tartania az orvostudomány fejlődésével és a gyógyszerkészlet folyamatos növekedésével. Ehhez azonban a megfelelő információk birtokában kell lennie, hogy mérlegelhesse a gyógyszeres kezelés előnyeit és a kezelés potenciális veszélyeit („risk/benefit”). A jótékony hatásokból eredő előnyöknek (pl. jobb életminőség, csökkent morbiditás) nagyobbnak kell lennie, mint a veszélyeknek, illetve a hátrányoknak (pl. mellékhatások, költségek). A vállalható kockázat mértéke természetesen függ a kezelt betegség súlyosságától is. A helyes döntéshez az orvosnak nemcsak a beteget és a betegséget kell alaposan ismernie, hanem a hatóanyagok sajátosságait, a farmakológiai és farmakokinetikai alapfogalmakat, a mellékhatásokat, valamint a gyógyszerterápiás alapelveket.
Kivizsgált beteg
A beteg annak reményében keresi fel orvosát, fogorvosát, hogy az orvosi kezelések minimális kockázatát vállalva enyhüljenek a panaszai, és egészségét hosszú távon megőrizze. A megfelelő diagnózis és a kezelési stratégia felállítása nagy körültekintést igénylő feladat. A beteg alapos kikérdezése, kivizsgálása és szükség esetén a beteg háziorvosával történő konzultáció sok tünet és problematikus kérdés magyarázatát adhatja. A szájsebészeti és fogorvosi beavatkozások önmagukban is veszélyt jelenthetnek a beteg számára, ha az orvos nem ismeri vagy nincs tekintettel a beteg saját rizikótényezőire (pl. időskor, krónikus betegségek, gyógyszerek, gyógyszerallergia, terhesség). Az anamnézis pontos ismeretében megtehetők azok az intézkedések, melyekkel a fogorvosi beavatkozások és az ezzel járó gyógyszeres kezelések veszélye minimálisra csökkenthető. Például az antibiotikumokkal végzett profilaxis, a korábbi gyógyszeres kezelések módosítása, a stressz- és fájdalommentes kezelések, a megfelelő testhelyzet a vizsgálat alatt, a beteg által legjobban tolerálható gyógyszer rendelése, gyógyszerallergia felismerése és még számos egyéb intézkedés szolgálhatja a minimális kockázattal járó kezelést. Az implantációs beavatkozásra váró betegek jelentős hányada nem tekinti magát igazán betegnek, ugyanakkor ha anamnézislapot töltetünk ki velük, sokukról kiderűl hogy például allergiásak különböző anyagokra. A magyar lakosság több mint 30%-a egy- vagy többféle allergiától szenved, melyek között jelentős a légúti- (parlagfű, virágok stb.), bőr- (vegyi anyagok, fémek stb.), fogászati- (acrilát, nikkel stb.) és az ételallergiások (liszt, gyümölcsök stb.) jelenléte. Ezek mellett sok egyéb allergiafajta is felfedezhető mint a napfény alllergia, a gyógyszerallergiák és legtöbbször ezek együttes és kombinált előfordulása. Ma már a legkisebb gyanú esetén is érdemes az implantációra váró beteget arra felkészült Allergia Központ-ba küldeni kivizsgálás céljából. Ezzel sok problémát tudunk megelőzni.
A körültekintő szájüregi vizsgálat viszont felkeltheti a gyanút bizonyos szisztémás betegségekre, és az anamnézis ismeretében könnyen felismerhetők a szájüregi tünetekkel járó gyógyszermellékhatások is, továbbá következtetés vonható le a beteg életmódjára, táplálkozási szokásaira és káros szenvedélyeire is. Igy az igen gyakori vérnyomáscsökkentők okozta inyhiperplázia és gyulladás is ezek közé tartozik. Mindezek ismeretében a fogorvosi beavatkozások előtt végrehajtott óvintézkedésekkel a beteg a kezelés szempontjából optimális állapotba kerülhet, amely garanciát jelenthet a szövődményektől leginkább mentes beavatkozásokra. Fontos az is, hogy a fogorvosi székben előforduló „vészhelyzeteket” (pl. eszméletvesztés, vérzések, akut rosszullétek) az orvos időben felismerje, és tisztában legyen a megelőzés, az elhárítás módjaival. A preventív szemlélet szerint az időben elvégzett ellenőrzések és beavatkozások jelentik a fog- és szájbetegségek megelőzésének leghatékonyabb módját, megfelelő színvonalú felvilágosító munkával együtt.
Fogászati implantátumok
Magyarországon különböző rendszerek nagy számban ismertek, használatosak. Az implantológiai esetek ellátása során a kiindulás mindig a konkrét beteg állapota biztosította lehetőségek, a szükségletek elemzése, a választható eljárások közül a megfelelő kiválasztása. Ehhez szükséges a megfelelő engedélyekkel rendelkező, hozzáférhető és ismert rendszerek adatainak áttekintése és ebből a konkrétan szükséges kiválasztása. A legtöbb implantációs rendszer számos paramétere megegyezik. Általánosan jellemző, hogy majdnem minden enosszeális implantátum titánból készül és csavar alakú. A tudomány mai állása szerint ezek felelnek meg leginkább az osszeointegráció elvének. Eltérések elsősorban a felületkezelések területén vannak. A nem csavar alakú implantátumok elsősorban speciális indikációs területekre készülnek. Különösen nagy jelentőségük van a kiválasztáskor a csontkínálat figyelembevételével a típusnak, a méreteknek, a darabszámnak, mert ezek alapvetően meghatározzák a későbbiekben várható funkcionális és esztétikai eredményt. Számos rendszer kínál széles választékot, ezzel a legjobb megoldásokra nyújt lehetőséget, ugyanakkor a kezdők számára ezek a legáttekinthetetlenebbek.
Az implantációs protetika teammunka, a team tagjai között szájsebész, protetikus, parodontológus és jól képzett szakasszisztencia, valamint fogtechnikus részvétele szükséges. A fogtechnikusnak speciális laborháttérrel is kell rendelkeznie.
Az implantológiai munka megkezdése előtt szükséges a megfelelő tanfolyamok elvégzése, majd a megfelelő implantológiai rendszerek kiválasztása. Választáskor nagyon fontos a rendszer mögött álló cég minősítése és tapasztalata, mert jól dokumentált tudományos kísérletek, valamint CE-minősítés nélkülözhetetlen a megbízható tevékenységhez.
Az implantációs rendszerek kiválasztásakor 3 fontos szempont figyelembevétele szükséges: sebészi behelyezhetőség, protetikai lehetőségek és a bekerülési költségek.
A jelen ismeretek szerint általában a legjobb eredmény a körszimmetrikus csavarimplantátumtól várható, melynek anyaga titán. Azért a körszimmetrikus az etalon, mert ebben a formában érvényesül legjobban az osszeointegráció lehetősége, és a sebészi technikája is pontos lehet. Ha van megfelelő csontkínálat, akkor első választásként minden esetben körszimmetrikus implantátumot választunk. Amennyiben nem tudjuk a körszimmetrikus lehetőséget választani, mert a csontkínálat korlátozott vagy más akadálya van, akkor mint második választást csontpótlást tervezünk (augmentáció), majd ezt követően körszimmetrikus implantátumot. Ha ez sem ad kielégítő eredményt, akkor harmadik választásképpen az egyéb formájú implantátumok jönnek szóba.
Implantációs célokra a bioinnert anyagokat használjuk: titán, tantál, alumínium-oxid. A fizikai és a biológiai tulajdonságok szempontjából napjainkban a legjobb eredmény a titántól várható. A titánt lehet osztályozni a tisztaság foka szerint, amely nyomon követhető az egyes gyárak által kiadott engedélyekből. Jelentősége elsősorban az allergiás betegeknél van, mert a különböző tisztaságú titánok egyéb – töltelék – anyagokat is tartalmaznak. Az irodalmi adatok szerint a legtöbben elvetik a titán-fémallergia lehetőségét, előfordulása irodalmi ritkaságnak számít, így allergiás betegeinknél elsősorban a nagy tisztaságú titánt ajánljuk.
Nyugtatók, kezelések és műtétek előkészítésében alkalmazott szerek
Az implantológiai és egyes fogászati és szájsebészeti műtéti beavatkozások előtt – mint minden más műtét előtt – fontos az anamnézis felvétele, a beteg műtéti előkészítése. A műtétre kerülő beteg előzetes egészségügyi dokumentációjának áttekintése segítségével képet kaphatunk betegségeiről, panaszairól, kezelésekről, jelenlegi egészségi állapotáról, esetleges veszélyforrásokról.
A beteg anamnézise figyelembevételével szükséges laboratóriumi és egyéb kiegészítő vizsgálatok elvégzése, így EKG, mellkas-rtg, vérkép, véralvadás, vércsoport, vércukor, vesefunkciók stb.
A szükséges vizsgálatok eredményei ismeretében történhet a beteg megfelelő tájékoztatása, felvilágosítása, felkészítése és gyógyszeres előkészítése. A felkészítés során a beteg számára el kell mondani a műtét menetét, az esetleges szövődmények lehetőségét, majd mindezt írásban is rögzíteni kell. Sokat jelent az orvos és az egészségügyi személyzet megfelelő magatartása, megnyugtató viselkedése, bátorítása.
A gyógyszeres előkészítés során elsősorban tablettás kiszerelésű készítmények alkalmazása előnyös. A műtétet megelőző este célszerű a feszültség, félelem, szorongás oldására 1-2 medazepam (pl. Rudotel) tabletta vagy altató (pld. 1 Eunoctin tabletta) bevétele, mely része a megfelelő pszichés előkészítésnek. A műtét előtt 1-2 órával pedig diazepam (1 Seduxen) vagy medazepam (1 Rudotel) tabletta bevétele jelentősen enyhíti a beteg idegességét, szorongását, félelmét.
Kezelések, műtétek előkészítésében fokozott hányingerkészséggel rendelkező betegek esetén rendkívül hatásos egyes hányás- és hányinger-csillapító készítmények adása. Ezek a fogorvosi kezelést megelőzően 1 órával alkalmazva akár 2-3 órán át is lehetővé teszik a szájüregben végzendő munkát olyan betegek esetében is, akik már a fogorvosi tükör és szonda segítségével végzett vizsgálati kísérletre – vagy már azok látványára – is kifejezett öklendezéssel reagálnak. A rendelőben tartott 1 tabletta metoclopramid (Cerucal) vagy más hasonló hányáscsillapító készítmény által biztosított hatás még a felső fogsorról történő lenyomatvételt is biztosíthatja.
Ambuláns altatás
Az ambuláns altatás célja a beavatkozás alatti szedálás és analgézia kialakítása oly módon, hogy a műtét után minél előbb visszatérjen a beavatkozás előtti fizikai és tudati állapot.
Fogászati ambuláns altatásra speciális beavatkozások esetén és bizonyos esetben általában gyermekek kezelésekor kerülhet sor.
A tárgyi feltételek biztosítása és a szakmai felkészültség nélkülözhetetlen a sikeres beavatkozáshoz. Altatást csak aneszteziológus szakvizsgával rendelkező orvos végezhet!
A tárgyi feltételek között az újraélesztés eszközei, a megfelelően felszerelt altatógép, a jól működő szívó és a betegellenőrző monitor szerepelnek.
A betegfelvétel, a beavatkozás, az elbocsátás ugyanazon a napon történik.
A páciens állapotának megítéléséhez a fejezet elején leírt vizsgálatokat el kell végezni. A betegek részletes tájékoztatása és a beleegyező nyilatkozat aláíratása megelőzi a beavatkozást. Premedikációként, a műtétet megelőző 12 órában, nyugtatásképpen Eunoctin vagy Rudotel tabletta javasolt. Közvetlenül a műtét előtt feltétlenül szükséges Atropin adása a szekréció csökkentése céljából.
Szedálás
Ebben az esetben a lokális érzéstelenítés mellett annyi szedatívum szükséges, hogy a beteg spontán légzése és kommunikációs készsége megtartott legyen, de szenderegjen. Iv. Diprivan vagy Propofol adható. A Nitralgin gáz gyors ébredést, megfelelő műtét alatti szedálást eredményez.
Általános érzéstelenítés
Ebben az esetben az intubációs narkózisról beszélünk. Az itt alkalmazható gyógyszerek: Dormicum, Diprivan, diazepam (Seduxen).
Az inhalációs szerek közül a nitrogénoxidul, az isofluran és a sevofluran használatos. Megfelelő hatás érhető el a fentanyl segítségével is.
Rendkívül fontos, hogy ébredés után a beteg néhány órát feküdjön folyamatos orvosi ellenőrzés mellett.
A szövődmények között fejfájás, fáradtságérzet, hányinger, hányás, álmosság, szájszárazság fordulhat elő.
A posztoperatív szakban leggyakrabban a műtéti terület fájdalmára panaszkodnak a betegek, ebben az esetben analgetikumokat kell adni. Az altatásban végzett fogászati beavatkozásoknál nehézséget jelent az erősen duzzadt nyelv, a posztoperatív fájdalom, az ödéma, lágyrészsérülések, az orális vagy nasalis tubus és a beavatkozás utáni regenerációs idő esetleges hosszúsága. Előnyt jelent viszont az abszolút fájdalommentesség, a védekezőreflexek hiánya, az érzéstelenítő injekció elmaradása, pozíciószabadság beavatkozás közben és a stresszmentes állapot.
A megfelelő személyi és tárgyi feltételek mellett, bármely fogorvosi rendelőben megfelelő indikáció alapján, bármilyen fogászati beavatkozáshoz alkalmazható az ambuláns fogászati gyakorlatban a narkózis.
Dr. Gáspár Lajos–Dr. Gyulai Gaál Szabolcs
Gyógyszerek alkalmazása az implantológiában II.
Érzéstelenítők, fájdalomcsillapítók, gyulladásgátlók
A következőkben különösebb kommentár nélkül a Dentindex című fogászati gyógyszerekkel is foglalkozó könyvben rendszerezett, ATC szerint csoportosított formában áttekintjük az érzéstelenítőket, valamint a fájdalomcsillapítók, gyulladásgátlók osztályába sorolt szereket. Az érzéstelenítőknél a hatóanyag-javallat mellett az adagolást is jelezzük. A fájdalomcsillapítók osztályba sorolt szerek esetében a hatóanyag megjelölésére szorítkoztunk, így készítve egy áttekintő anyagot. Nem volt célunk a teljességre törekvés sem a szerek, sem a hatóanyagok, sem a farmakológiai jellemzők tekintetében, mert ennek terjedelme meglehetősen nagy lenne. További részletek megtalálhatók a Dentindex című könyv megfelelő fejezeteiben és címszavai alatt.
N01 ÉRZÉSTELENÍTŐK
LIDOCAIN 2%–ADRENALIN 0,001% injekció (10 x 2 ml; 100 x 2 ml; LIDOCAIN 2%–ADRENALIN 0,001% 10 x 10 ml)
ATC: N01B B52
Hatóanyag: 20 mg lidocainum chloratum, 0,01 mg epinephrinum ml-enként.
Javallat: helyi érzéstelenítés.
Adagolás: sebészetben: infiltrációs érzéstelenítéshez csak kis koncentrációban (0,125, 0,25, 0,5%-os oldat) alkalmazható. Kissebészetben (atheroma, lipóma stb. eltávolítására) az adag 0,5%-os oldatból 20–40 ml, a műtét fajtája és kiterjedése szerint. Nagysebészetben elsősorban a 0,25–0,5%-os oldat használható, de csak olyan műtétek esetén, amikor a műtéti terület nagysága nem igényli a maximális adag túllépését. Vezetéses érzéstelenítés: céljára az 1%-os és a 2%-os Lidocain-Adrenalin is használható, de célszerűbb az adrenalinmentes 2%-os Lidocain inj. kisebb (10 ml-ig) mennyiségben. A plexus brachialis és sacralis érzéstelenítésére általában 20 ml 1%-os, illetve 10 ml 2%-os adrenalinmentes oldatot használnak. Kéz- és lábujj érzéstelenítésére 2–3 ml – kizárólag adrenalinmentes – 2%-os Lidocain oldat a legalkalmasabb. Nőgyógyászat: a caudalis érzéstelenítés egyszeri adagja 10 ml a 2%-os oldatból. Fogászat: általában a 2%-os Lidocain-Adrenalin oldatból terminális érzéstelenítésre kb. 1 ml, vezetéses érzéstelenítésre 1,5–2 ml, sebészeti kezelésre 3–5 ml. Adrenalin-túlérzékenység esetében, illetve ha az adrenalin általános hatásai nem kívánatosak, továbbá akkor, ha csak rövid érzéstelenítő hatásra van szükség, adrenalinmentes Lidocain 2%-os oldat alkalmazható. Az oldat hígításával a toxicitás csökken, ezért – különösen nagyobb mennyiség alkalmazásakor – a hígabb oldat használata indokolt, a hígításra izotóniás nátrium-klorid injekció használandó!
Maximális adagok:
0,125%, 0,25%, 0,5%, 1%, 2%
Lidocain–Adrenalin inj. (ml)
400, 200, 100, 50, 25
Ezen adagokat 24 órán belül megismételni nem szabad! Keringési elégtelenség, hypotonia, májkárosodás, korlátozott veseműködés esetén óvatosság ajánlatos, általában kisebb adag szükséges.
LIDOCAIN 1% és 2% injekció
N01BB02
Hatóanyag:10 mg, illetve 20 mg lidocainium chloratum ml-enként.
Javallat:helyi érzéstelenítésre általában a sebészetben, nőgyógyászatban és fogászatban a Lidocain-Adrenalint alkalmazzák. A Lidocain inj. 1 és 2%-os elsősorban akkor ajánlható, ha az epinefrin általános hatásai nem kívánatosak (epinefrin-túlérzékenység, hypertonia, diabetes, glaucoma), vagy csak rövid érzéstelenítő hatásra van szükség. Terápiás célokra az 1%-os oldatot alkalmazzák. Jó sympathicus blokádot biztosít különböző fájdalmas állapotokban (lumbago, isias), hátfájások, vese- és epekőfájdalmak esetén, továbbá szülés ideje alatt.
Kardiológiában szívinfarktus akut szakához társuló monotop vagy politop kamrai extrasystole, melynek gyakorisága legalább 5/min.; legalább 5/min. gyakoriságú krónikus kamrai extrasystole; szívinfarktus akut szakában jelentkező korai vagy elsődleges kamrafibrilláció; különböző eredetű akut kamrai extrasystolék; általános érzéstelenítés (narcosis) folyamán vagy sebészeti beavatkozás alatt és után; pacemaker-beültetés alkalmával észlelhető ventriculáris extrasystole; digitális intoxikáció okozta kamrai arrhythmiákban kamrai defibrillatio elősegítése; praeexcitációs syndromákban jelentkező tachycardia (supraventricularis paroxysmalis).
Adagolás:helyi érzéstelenítésben az epinefrinmentes Lidocain adagjai kisebbek, mint az epinefrint tartalmazóké. Szokásos adagok: a plexus brachialis és sacralis érzéstelenítésre 20 ml 1%-os vagy 10 ml 2%-os használatos. A kéz- és lábujj, orr, fül és penis érzéstelenítésére, továbbá iv. kizárólag epinefrinmentes Lidocain adható (2–3 ml a 2%-os oldatból). Vezetéses érzéstelenítésre 5–10 ml 2%-os oldat. Kerülni kell az intravazális injekciót. Az oldat hígításával (steril, izotóniás nátrium-klorid-oldattal) a toxicitás csökken, ezért – különösen nagyobb mennyiség alkalmazásakor – a hígabb oldat használata indokolt. A szokásos adagok felső határa: 0,125% Lidocain inj.: 300 ml; 0,25% Lidocain inj.: 100 ml; 0,5% Lidocain inj.: 40 ml; 1% Lidocain inj.: 20 ml; 2% Lidocain inj.: 10 ml. Ezen adagokhoz közel álló mennyiség igényekor a Lidocain-Adrenalin inj. használata kívánatos. A feltüntetett adagokat 24 órán belül megismételni nem szabad. Kardiológiában a szokásos adagok: iv. egyszeri adagja felnőtteknek 1–2 mg/ttkg, legfeljebb azonban 100 mg. Ez az adag 3–5 percenként megismételhető, 300 mg összmennyiségig. Infúzióban 20–55 m/ttkg/perc (legfeljebb azonban 2 mg/perc) Isodex- vagy Ringer-oldatban, az infúziót mindig iv. adag után kötjük be. 24–36 órán át adható. Im. 4–6 óránként 2–4 mg/ttkg (legfeljebb azonban 200 mg) a nagy farizomba vagy a deltaizomba. Myocardialis infarctusban a kórházba szállítás előtt általában 4 mg/ttkg-ot (200–300 mg) egyszeri im. adagként.
MARCAIN 0,25% + Adrenalin 0,0005% injekció
MARCAIN 0,50% + Adrenalin 0,0005% injekció
ATC: N01B B51
Hatóanyag: 2,5 mg, ill. 5,0 mg bupivacainium chloratum, továbbá 0,005 mg epinephrinum (hydrogentartaricum formájában) ml-enként (0,25% 20 ml-es, ill. 0,50%-os 20 ml-es ampullában). Segédanyag 0,5 mg nátrium-piroszulfit milliliterenként.
Javallatok:a Marcain-Adrenalin elsősorban posztoperatív analgesia és más terápiás célú fájdalomblokád, továbbá nőgyógyászati anaesthesia céljára ajánlott, valamint sebészeti anaesthesiára.
Adagolás:intravascularisan nem adható! Tesztdózis után, inj: 1–60 ml, max.: 1x150 mg, 400 mg naponta. 12 év alatt: 0,5 ml ttkg-onként 0,25%-os 20 ml-ig inj+adrenalin: 1–40 ml, max. 1x150 mg, 400 mg naponta.
MARCAIN 0,25 %, illetve 0,50% injekció
ATC: N01B B01
Hatóanyag:2,5 mg, illetve 5,0 mg bupivacainium chloratum ml-enként (0,25% 20 ml-es, ill. 0,50% 20 ml-es ampullában).
Javallatok:infiltratiós anaesthesia, amikor hosszú hatástartam kívánatos, pl. posztoperatív fájdalom kezelése.
Hosszú ideig tartó vezetéses blokád, vagy epiduralis anaesthesia eseteiben, amikor adrenalin adása ellenjavallt, és amikor kifejezett izomrelaxatio nem szükséges vagy nem kívánatos. Nőgyógyászati anaesthesia.
Adagolás:intravascularisan nem adható. Felnőtteknek 2-4 ml, 10-20 mg spinalisan; gyermekeknek 15 kg felett 0,25–0,30 mg ttkg-onként; 5–15 kg: 0,30–0,40 mg ttkg-onként; csecsemőknek: 5 kg-ig: 0,40–0,50 mg ttkg-onként.
PROKAIN KLORID 1% injekció50 ml, 100 ml
ATC: N01B A02
Hatóanyag:procainium chloratum 0,50 g, illetve 1,0 g, valamint nátrium-klorid, nátrium-diszulfit, sósav 0,1N, injekcióhoz való desztillált víz.
Javallat:helyi és vezetéses érzéstelenítés.
Adagolás:a legkisebb szükséges dózis adandó!
ULTRACAIN 1%, ill. 2% injekció
ATC: N01B B08
Hatóanyag:1%-os inj: articainium chloratum 10 mg ml-enként.
2%-os inj.:articainium chloratum 20 mg ml-enként.
Javallatok:infiltrációs és regionális érzéstelenítés valamennyi ismeretes technikája:
műtéti és diagnosztikus beavatkozások,
szülészeti fájdalomcsillapítás,
fájdalommal járó kórképek kezelése.
Adagolás:5-6 mg/ttkg. Max.: 400 mg.
ULTRACAIN 1%-SUPRARENIN
ULTRACAIN 2%-SUPRARENIN injekció
ATC: N01B B58
Hatóanyag:1%-os inj: 50 mg articainium chloratum, 0,025 mg epinephrinum (epinephrinium chloratum formájában) 5 ml-es ampullánként.
2%-os inj.:100 mg articainium chloratum, 0,025 mg epinephrinum (epinephrinium chloratum formájában) 5 ml-es ampullánként.
Az injekciós oldatok ml-enként 0,5 mg nátrium-diszulfit segédanyagot is tartalmaznak (ami max. 0,34 mg SO2-nek felel meg).
Javallatok:infiltrációs és regionális érzéstelenítés valamennyi ismeretes technikája: műtéti és diagnosztikus beavatkozások, szülészeti fájdalomcsillapítás, fájdalommal járó kórképek kezelése.
Adagolás:6-8 mg/ttkg, max: 600 mg.
ULTRACAIN D-S forte injekció
ATC: N01B B58
Hatóanyag:80 mg articainium chloratum, 0,024 mg epinephrinium chloratum (2 ml) ampullánként.
(Segédanyagként az inj. ml-enként max. 0,5 mg nátrium-diszulfitot is tartalmaz (ami max. 0,34 mg SO2-nek felel meg).
Javallatok:nyálkahártya- és csontsebészeti beavatkozások, amelyek során erősebb ischaemiára van szükség; pulpasebészeti beavatkozások (amputatio és exstirpatio), desmodontitises, illetve törött fogak extractiója (osteotomia), hosszabb ideig tartó sebészi beavatkozások, pl. Caldwell–Luc-féle műtét, percutan osteosynthesis, cystectomia, muco-gingivalis beavatkozások, gyökércsúcs-resectio, igen érzékeny fogak carieses üregeinek és koronacsonkjainak előkészítése.
Adagolás:felső állkapcsi, nem gyulladt fogak szövődménymentes fogós extractiójához általában 2 ml vestibularis depo foganként elegendő. Egyes esetekben 1-1,5 ml utólagos vestibuláris injekcióra lehet szükség a teljes érzéstelenítés eléréséhez. A fájdalmas palatinális injekció adására a legtöbb esetben nincsen szükség.
Amennyiben az ínyen vágásra vagy varrat behelyezésére van szükség, szúrásonként kb. 0,1 ml palatinális depo elegendő. Szomszédos fogak sorozatextractiója esetén a vestibuláris depók száma általában csökkenthető.
Alsó állkapcsi, nem gyulladt premoláris fogak extractiója esetén nem szükséges mandibuláris érzéstelenítés, mert általában elegendő a 2 ml-es terminális vestibuláris érzéstelenítés. Amennyiben a hatás nem lenne még teljes, 1-1,5 ml utólagos vestibuláris injekció adható be. Ha a kívánt hatást még ezzel sem értük el, a szokásos mandibuláris anaesthesia javasolt.
Carieses üregek előkészítéséhez és koronacsonkok csiszolásához a kezelés kiterjedésétől és időtartamától függően az alsó állkapcsi moláris fogak kivételével foganként 0,5-2,0 ml vestibuláris adása javasolt. Sebészeti beavatkozásokban az Ultracain D-S fortét a beavatkozás súlyosságától és időtartamától függően individuálisan kell adagolni.
Felnőttek kezelésekor maximálisan 7 mg Ultracain (artikain) adható testtömeg/kg-onként. Az aspiratio ellenőrzése mellett legfeljebb 500 mg-ig terjedő mennyiség tolerálható.
Az intravazális beadás elkerülése érdekében az injiciálás előtt aspirációs tesztet kell végezni.
Az injekciós nyomásnak a szöveti érzékenységgel arányban kell állnia.
N02 – FÁJDALOMCSILLAPÍTÓK
ALGOPYRIN injekció és tabletta
ATC: N02B B02
Hatóanyag:1 g, illetve 2,5 g metamizolum natricum (2 ml, ill. 5 ml)/amp., 500 mg metamizolum-natricum/tabl.
ALKA-SELTZER pezsgőtabletta
ATC: N02B AS1
Hatóanyagok:324 mg acidum acetyl salicylicum, 965 mg acidum citricum, 1625 mg natrium hydrogen carbonicum.
ANTINEURALGICA tabletta
ATC: N02B E53
Hatóanyag: 50 mg coffeinum, 200 mg aminophenazonum, 300 mg phenacetinum tablettánként.
ASPIRIN rágótabletta
ATC: N02B A01
Hatóanyag:500 mg acidum acetylsalicylicum tablettánként.
ASPRO 320 tabletta(30x)
ASPRO 320 ill., 500 pezsgőtabletta
ATC: N02B A01
ASPRO C pezsgőtabletta
ASPRO C FORTE pezsgőgranulátum
ATC: N02B A51
Hatóanyag: 320 mg acidum acetylsalicylicum ASPRO 320 tablettánként, valamint 320 mg, illetve 500 mg acidum acetylsalicylicum ASPRO pezsgőtablettánként, 320 mg acidum acetylsalicylicum, 200 mg acidum ascorbicum ASPRO C pezsgőtablettánként, 500 mg acidum acetylsalicylicum, 300 mg acidum ascorbicum 1 tasak ASPRO C FORTE pezsgőgranulátumban.
ASS+C PHARMAVIT pezsgőtabletta (10x)
ATC: N02B A51
Hatóanyag: 500 mg acidum-acetylsalicylicum, 200 mg acidum ascorbicum, 594 mg saccharosum/pezsgőtabl.
BARBAMID tabletta
ATC: N02B B73
Hatóanyag:130 mg barbitalum natricum, 284 mg aminophenazonum tablettánként.
BENURON 500 mg tabletta
BEN-U-RON szirup (100 ml)
BEN-U-RON 125 mg kúp csecsemőknek
BEN-U-RON 250 mg kúp kisgyermekeknek
BEN-U-RON 500 mg kúp iskolásgyermekeknek
BEN-U-RON 1000 mg kúp felnőtteknek
ATC: N02B E01
Hatóanyag:500 mg paracetamolum/ tabl., 3,36 g paracetamolum 41,99 g cukrot is tartalmazó (100 g) szirupban (5 ml = 1 kávéskanál szirup = 200 mg paracetamol és 2,5 g, azaz 0,2 BE cukor is). 125 mg csecsemőknek, illetve 250 mg kisgyermekeknek, illetve 500 mg iskolásgyermekeknek, illetve 1000 mg paracetamolum felnőtteknek, végbélkúponként.
COLDREX tabletta (12x; 24x)
COLDREX BLACKCURRANT por (5x)
COLDREX LEMON por (5x)
ATC: N02B E51
Hatóanyag:500 mg paracetamolum, 5 mg phenylephrinium chloratum, 25 mg coffeinum, 20 mg terpinum, 30 mg acidum ascorbicum tablettánként; illetve 750 mg paracetamolum, 10 mg phenylephrinium chloratum, 60 mg acidum ascorbicum (5 g) tasakonként.
DEMALGONIL injekció
ATC: N02B B73
Hatóanyagok:6 mg allobarbitalum, 400 mg aminophenazonum, 600 mg urethanum 2 ml-es ampullánként.
Segédanyagok: citromsav, injekcióhoz való desztillált víz.
DEMALGON kúp (5x)
DEMALGON tabletta (10x)
ATC N02B B73
Hatóanyag 270 mg aminophenazonum, 180 mg carbromalum tablettánként, illetve kúponként.
DHC CONTINUS 60 mg, illetve 90 mg, illetve 120 mgretard tabletta
ATC: N02A A08
Hatóanyag:60 mg, illetve 90 mg, illetve 120 mg dihydrocodeinium hydrogentartaricum,
(= 40 mg, illetve 60 mg, illetve 80 mg dihidrokodein bázisnak felel meg) – retard tablettánként. Segédanyagok: magnézium-sztearát, talkum, hidroxi-etil-cellulóz, vízmentes laktóz, cetil-sztearil-alkohol.
DOLOBID 500 mg filmtabletta ATC: N02B A11
Hatóanyag: 500 mg diflunisalum filmtablettánként. Segédanyagok: magnézium-sztearát, hidroxi-propil-cellulóz, mikrokristályos cellulóz, lebontott keményítő, titán-dioxid, sunset yellow, talkum, hipromellóz.
DOLOR tabletta (10x)
ATC: N02B E53
Hatóanyag: 10 mg aethylmorphinium chloratum, 150 mg aminophenazonum (amidazofen), 150 mg phenacetinum tablettánként.
EFFERALGAN paracetamol 500 mg tabletta
EFFERALGAN 500 mg pezsgőtabletta
EFFERALGAN szirupgyermekeknek
EFFERALGAN 80 mg (csecsemőknek), illetve 150 mg (kisgyermekeknek), illetve300 mg (gyermekeknek), illetve 600 mg végbélkúp(felnőtteknek).
ATC: N02B E01
Hatóanyag: 500 mg, illetve 500 mg paracetamolum tablettánként, illetve pezsgőtablettánként, vmint 2,7 g paracetamolum 90 ml szirupban (egy adagolókanál 2,5 ml = 75 mg hatóanyag), vmint 80 mg, illetve 150 mg, illetve 300 mg, illetve 600 mg paracetamolum végbélkúponként (szilárd zsír alapanyagban).
GERMICID tabletta (10x)
ATC: N02B B53
GERMICID végbélkúp (6x)
ATC: N02B B03
Hatóanyag: 336 mg aminophenazonum, 164 mg acidum o-oxychinolinsulfonicum tablettánként; 100 mg amino-phenazonum kúponként.
GERMICID–C végbélkúp
ATC: N02B B73
Hatóanyag: 100 mg aminophenazonum, 20 mg phenobarbitalum kúponként.
HUMA-ASA325 mg, illetve 650 mg filmtabletta
ATC: N02B A01
Hatóanyag: 325 mg, illetve 650 mg acidum acetylsalicylicum bélben oldódó filmtablettánként.
ISTOPIRIN tabletta
ATC: N02B A01
Hatóanyag: 500 mg acidum acetylsalicylicum tablettánként.
KALMOPYRIN tabletta
ATC: N02B A01
Hatóanyag: 450 mg acidum acetylsalicylicum, 135 mg calcium carbonicum tablettánként.
MEXALEN 500 mgtabletta
MEXALEN 125 mgvégbélkúp csecsemőknek
MEXALEN 250 mgvégbélkúp kisgyermekeknek
MEXALEN 500 mgvégbélkúp iskolás gyermekeknek
MEXALEN 1000 mgvégbélkúp felnőtteknek
ATC: N02B E01
Hatóanyag:500 mg paracetamolum tablettánként.
125 mg, illetve 250 mg, illetve 500 mg, illetve 1000 mg paracetamolum végbélkúponként.
MEXAVIT pezsgőtabletta
ATC: N02B E51
Hatóanyagok:500 mg paracetamolum, 200 mg acidum ascorbicum pezsgőtablettánként.
MIRALGIN tabletta
ATC: N02B E51
Hatóanyagok:400 mg paracetamolum, 50 mg coffeinum tablettánként.
NEO CITRAN por felnőtteknek
NEO CITRAN por gyermekeknek
ATC: N02B E5l
Hatóanyagok:Neo Citran por felnőtteknek: 0,01 g phenylephrinium chloratum, 0,02 g pheniraminium hydrogenmaleinicum, 0,05 g acidum ascorbinicum, 0,50 g paracetamolum, 20 g cukrot is tartalmazó, 22,304 g-os alumínium-műanyag-papír tasakonként. Neo Citran por gyermekeknek: 0,00125 g phenylephrinium chloratum, 0,005 g pheniraminium hydrogenmaleinicum, 0,025 g acidum ascorbinicum, 0,08125 g paracetamolum, 10,406 g cukrot is tartalmazó, 11,5 g-os alumínium-műanyag-papír tasakonként.
PANADOL tabletta, SOLUBLE pezsgőtabletta, baby és infant szuszpenzió, junior porN02BE01
Hatóanyag:500 mg paracetamolum tablettánként; 500 mg paracetamolum pezsgőtablettánként; 2,40 g para-cetamolum (100 ml) üvegenként (120 mg 5 ml-es adagolókanalanként.); 240 mg paracetamolum tasakonként; 500 mg paracetamolum, 65 mg coffeinum tablettánként.
PANALGORIN tabletta
ATC: N02B B02
Hatóanyag:500 mg noraminophenazonum natrium mesylicum tablettánként.
PARACETAMOL PHARMAVIT 500 mg tabletta
ATC: N02B E01
Hatóanyag: 500 mg paracetamolum tablettánként.
QUARELIN tabletta
ATC: N02B B52
Hatóanyag:400 mg metamizolum natricum, 60 mg coffeinum, 40 mg drotaverinium chloratum tablettánként.
RUBOPHEN 100 mg, illetve 500 mg tabletta (10x)
RUBOPHEN 125 mg végbélkúp gyermekeknek (5x)
ATC kód: N02B E01
Hatóanyag: 100 mg, illetve 500 mg paracetamolum (tabletta), illetve 125 mg paracetamolum (kúp).
SARIDONtabletta
ATC: N 02 BE 51
Hatóanyag: 250 mg paracetamolum, 150 mg propyphenazonum és 50 mg coffeinum tablettánként.
SOLPADEINE kapszula (12x; 24x; 300x)
SOLPADEINE pezsgőtabletta (12x; 24x)
ATC: N02B E51
Hatóanyag: 500 mg paracetamolum, 30 mg coffeinum anhydricum, 8 mg codeinium phosphoricum kapszulánként, illetve 500 mg paracetamolum, 8 mg codeinium phosphoricum, 30 mg coffeinum anhydricum pezsgőtablettánként.
SOLPAFLEX gél
ATC: M01A E01
Hatóanyag: 50 mg ibuprofenum 1 g gélben (5 %-os koncentrációban).
TALVOSILEN tabletta, kapszula, szirup, kúp csecsemőknek, kúp kisgyermekeknek, kúp iskolás gyermekeknek, kúp felnőtteknek
TALVOSILEN FORTE kapszula és kúp
ATC: N02B E51
Hatóanyag:
Talvosilen:500 mg paracetamolum, 20 mg codeinium phosphoricum hemihydricum fehér, egyik oldalán „talvosilen” jelzéssel, másik oldalán felezővonallal ellátott tablettánként, illetve sárga/sötétkék színű kapszulánként.
TRAMADOL 50 – Slovakofarma kapszula
ATC: N02A X02
Hatóanyag:
50 mg tramadolium chloratum fehér, átlátszatlan, keményzselatin kapszulánként.
Segédanyagok: kolloid szilícium-dioxid, magnézium-sztearát, kalcium-hidrogén-foszfát-anhidrát, titán-dioxid E 171, zselatin.
M01 – GYULLADÁSGÁTLÓK ÉS REUMAELLENES KÉSZÍTMÉNYEK
BIARISON 200 mg kapszula (30x)
BIARISON 300 mg végbélkúp (10x) ATC: M01A X13
Hatóanyag:200 mg proquazonum kapszulánként. 300 mg proquazonum végbélkúponként.
CATAFLAM 50 mg drazsé
CATAFLAM-V 50 tabletta
ATC: M01A B05
Hatóanyag: 50 mg drazsé: 50 mg diclofenacum kalicum drazsénként. Segédanyagok: szilikagél, kalcium-foszfát, magnézium-sztearát, polividon, Na-karboximetil-keményítő, mikrokristályos cellulóz, vas-oxid, titán-dioxid, makrogol 8000, nádcukor, talkum. V 50 tabletta: 46,5 mg diclofenacum (megfelel 50 mg diclofenacum natricumnak). Segédanyagok: mikrokristályos cellulóz, Na-karboximetil-keményítő, kroszkarmellóz-Na, szilikagél, telített ricinusolaj, talkum.
CATAFLAM 1.5%cseppek
ATC: M01A B05
Hatóanyag:655,5 mg diclofenacum resinatum (= 225 mg diclofenacum natricum) 15 ml szuszpenziós oldatban.
DICLOFENAC-B 25 mg, illetve 50 mg bélben oldódó filmtabletta
ATC: M01A B05
Hatóanyag:25 mg, illetve 50 mg diclofenacum natricum világosbarna színű (25 mg-os), illetve rozsdabarna színű (50 mg-os), domború felületű, metszett élő filmtablettánként.
DICLOFENAC Pharmavit 75 mg injekció
ATC: M01A B05
Hatóanyag:75 mg diclofenacum natricum (3 ml) amp.-nként.
A segédanyagok között szerepel 9 mg natrium disulfurosum és 120 mg alcoholum benzylicum is.
DONALGIN kapszula (30x)
ATC: M01A X02
Hatóanyag: 250 mg acidum nifluminicum kapszulánként.
FELDENE kapszula
FELDENE DISPERSAL tabletta
FELDENE végbélkúp
FELDENE injekció
ATC: M01A C01
Hatóanyag: 10 mg, illetve 20 mg, illetve 20 mg kapszulánként, illetve tablettánként, illetve végbélkúponként; 20 mg piroxicamum 1 ml-es ampullánként.
FLECTOR EP RAPID 50 mggranulátum
ATC: M01A B05
Hatóanyag: 65 mg diclofenac epolamin (amely megfelel 50 mg diclofenac natricumnak) tasakonként.
FLUGALIN 50 mg, illetve 100 mg drazsé és 100 mg végbélkúp
ATC: M01A E09
Hatóanyag:50 mg, illetve 100 mg flurbiprofenum drazsénként; 100 mg flurbiprofenum kúponként.
HOTEMIN 20 mg injekció
HOTEMIN 10 mg, illetve 20 mg kapszula
HOTEMIN 10 mg, illetve 20 mg végbélkúp
ATC: M01A C01
Hatóanyag: 20 mg piroxicamum (1ml) ampullánként. 10 mg, illetve 20 mg piroxicamum kapszulánként.
10 mg, illetve 20 mg piroxicamum kúponként.
HUMA-IBUPROFEN 200 mg filmtabletta
ATC: M01A E01
Hatóanyag:200 mg ibuprofenum filmtablettánként.
HUMA-NAPROX 250 mg tabletta ATC: M01A E02
Hatóanyag: 250 mg naproxenum micronisatum sárga színű, ovális, bikonvex egyik oldalán
HUMA-PROFEN 200 mg filmtabletta
ATC: M01A E01
Hatóanyag: 200 mg ibuprofenum filmtablettánként.
HUMA-PIROCAM 10 mg, illetve 20 mg kapszula
ATC: M01A C01
Hatóanyag:10 mg piroxicamum kapszulánként.
Ritkán fejfájást, szédülést, rossz közérzetet, látászavart, fülzúgást, idegességet, depressziót, aluszékonyságot, bőrviszketést, bőrelváltozásokat, Stevens–Jonnson-szindrómát, alsó végtagi ödémát, szívelégtelenséget, ritmuszavarokat, vesekárosodást, pancreatitist, valamint metabolikus zavart okozhat.
IBUPROFEN POLFA 200 mgdrazsé
ATC: M 01 AE 01
Hatóanyag:200 mg ibuprofenum drazsénként.
Mesulid100 mg tablettaés granulátum
ATC: M01A X17
Hatóanyag:: 100 mg nimesulidum tablettánként. 100 mg nimesulidum, granulatasakonként.
NAPMEL 250 mg, illetve 500 mg tabletta
ATC: M01A E02
Hatóanyag:250 mg naproxenum, illetve 500 mg naproxenum.
NAPROSYN tabletta
NAPROSYN szuszpenzió
NAPROSYN 500 mg végbélkúp
ATC: M01A E02
Hatóanyag:250 mg naproxenum tablettánként; 2,5 g naproxenum 100 ml szuszpenzióban (= 25 mg hatóanyag/ml); 500 mg naproxenum végbélkúponként.
NAPROXEN-B 250 mg, illetve 375 mg, illetve 500 mg tabletta
ATC: M01A E02
Hatóanyag:250 mg, illetve 375 mg, illetve 500 mg naproxenum tablettánként.
PIRORHEUM tabletta
PIRORHEUM 20 mg injekció
PIRORHEUM végbélkúp
ATC: M01A C01
Hatóanyag:tabletta és 20 mg tabletta: 10, illetve 20 mg piroxicamum; 20 mg kúp: 20 mg piroxicamum; 20 mg injekció: 20 mg piroxicamum 1 ml injekciós oldatban.
PIROXICAM-B 10 mg, illetve 20 mg kapszula
ATC: M01AC01.
Hatóanyag: 10 mg, illetve 20 mg piroxicamum kapszulánként. Segédanyagként laktózt is tartalmaz.
PONMEL 250 mg kapszula
ATC: M01A B01
Hatóanyag: 250 mg acidum mefenamicum felső részén kék, alsó részén krémszínű, Clonmel-logóval és „C35” kódjelzéssel ellátott keményzselatin kapszulánként.
PROFENID 100 mg por infúzióhoz
ATC: M01A E03
Hatóanyag:100 mg ketoprofenum üvegenként.
PROLIXAN 300kapszula
PROLIXAN 600filmtabletta
ATC: M01A A04
Hatóanyag:300 mg azapropazonum dihydratum kapszulánként;
600 mg azapropazonum dihydratum filmtablettánként.
RELIFEX 500 mg filmtabletta
ATC: M01A X01
Hatóanyag: 500 mg nabumetonum tablettánként.
RHEOSOLON tabletta (20x)
ATC: M01B A01
Hatóanyag: 2 mg prednisolonum és 100 mg phenylbutazonum tablettánként.
RHEUMON im. olajos injekció
ATC: M02A A06
Hatóanyag:1 g etofenamatum 1,16 g közepes láncú trigliceridekben oldva (2 ml) ampullánként.
SERVINAPROX 250 mg, illetve 500 mg tabletta
ATC: M01A E02
Hatóanyag:250 mg naproxenum lapos, illetve 500 mg naproxenum enyhén domború, metszett élű, krémszínű, korong alakú, egyik oldalán „SVP” jelzéssel, másik oldalán felezővonallal ellátott tablettánként.
SOLPAFLEX 300 mg retard kapszula
ATC: M01A E01
Hatóanyag: 300 mg ibuprofenum kapszulánként.
SOLPAFLEX tabletta
ATC: M01A E01
Hatóanyag: 200 mg ibuprofenum tablettánként.
SOLPAFLEX gél
ATC kód: M01A E01
Hatóanyag: 50 mg ibuprofenum 1 g gélben (5%-os koncentrációban).
SURGAM 300 mg tabletta
SURGAM 300 mg végbélkúp felnőtteknek
ATC: M01A E11
Hatóanyag:300 mg acidum tiaprofenicum fehér, korong alakú, keserű ízű, mérsékelten domború, egyik oldalán felezővonallal, „SURGAM” és „300”, másik oldalán jelzéssel ellátott 11 mm-es tablettánként, 300 mg acidum tiaprofenicum végbélkúponként.
VOLTAREN 25 mg, illetve 50 mg bélben oldódó drazsé, 100 mg retard drazsé,
SR 75 mg retard tabletta, 50 mg, illetve 100 mg végbélkúp felnőtteknek,
12,5 mg, illetve 25 mg végbélkúp gyermekeknek, 75 mg injekció.
ATC: M01A B05
Hatóanyag: diclofenac (diclofenacum natricum formájában) 25 mg, illetve 50 mg bélben oldódó drazsénként, illetve 100 mg retard drazsénként, 75 mg SR retard tablettánként, 50 mg, illetve 100 mg kúponként felnőtteknek: 12,5 mg, illetve 25 mg kúponként gyermekeknek, 75 mg (3 ml) ampullánként. |
